Amit csak lehetett, mindent leírtak már ez idáig Zsanettről és iszonyatos történetéről öt rendőrrel azon a május 4-i éjszakán.
Mindent, amit tudnak, gondolnak, remélnek, sejtenek vagy éppen szeretnének.
Persze biztosat csak ők hatan tudnak. Csak remélni lehet, hogy egyszer minden kérdésre választ kapunk, talán az idő a sebeket is gyógyítani fogja itt is, ott is, s ennek a rémtörténetnek a lezárása után egyszer még a rendőrségbe vetett hit vagy bizalom - ma ugye már egyik sincs meg - talán helyreáll.
Csábító történet írni róla. Szívesen tenném is, hiszen kérdések tucatja motoszkál bennem, de ma délután egy másik rendőrséggel kapcsolatos hír elnyomta az előzőről beinduló grafomániámat.
Egy rendőrről, sőt főrendőrről, le merem írni vidéki viszonylatban igazi sztárrendőrről szól a ma délutáni hír:
„Újra kell tárgyalni Kumbor Tibor volt szegedi főnyomozó büntetőügyét, mert a Pest Megyei Bíróság május 22-én hatályon kívül helyezte a Budai Központi Kerületi Bíróság 2005-ben hozott elsőfokú ítéletét és a bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A főnyomozó 2003. július 9. óta előzetesben volt, mostantól háziőrizetben lesz.”
A Budai Központi Kerületi Bíróság még 2005. októberében 6 év börtönbüntetésre ítélte a volt szegedi rendőr-alezredest. Bűnszövetségben, hivatalos személyként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében találták első fokon bűnösnek.
A vád szerint a nyomozó és társai szegedi és környékbeli vállalkozókat zsaroltak meg mások nevében, majd felajánlották, hogy elrendezik az ügyet. Kumbor mindvégig tagadta a vádakat. A balástyai sorozatgyilkosság nyomozását egykor irányító rendőrtisztet és 5 társát mondta bűnösnek 2005-ben a bíróság. Az alezredes azóta is egészen pontosan máig - börtönben volt.
Emlékszem, úgy a kilencvenes évek elején eltűnt lányokról forgattunk filmet.
Akkor az életvédelmi osztály helyettese volt, ő nyomozott a sorozatos eltűnések ügyében.
Igazi nagymenő volt. Kevés sztárt, pláne sztár-nyomozót ismertünk még akkor, de őt már így emlegették Szegeden.
Jó volt vele dolgozni. Higgadt volt, pontosan tudta mit lehet és mit nem.
Akkor még sehol sem volt az igazi „nagy ügy”, a balástyai rém története.
Ott is ő volt a középpontban, kitartó kopó módjára szisztematikusan ment előre és egyszercsak kattant a bilincs Szabó Zoltán kezén.
Később Kumborén is.
Egyiken ezért, másikon azért.
Kumborén talán bosszúból, talán némi szakmai féltékenységből, talán a véletlenek szerencsétlen összjátékából. Talán jogosan.
Az egyik helyi napilap 2003-ban ezt írta:
„A sztárnyomozó egyébként nem folytatott fényűző életmódot. Kollégái is megmosolyogták, amikor reggelente leparkolt 21 éves kis Polskijával a rendőrség előtt. Elfogásának napján is ebből a parkolóból indult a bejárat felé, amikor nyolc kommandós körülvette. A két arab gyanúsítottat is ebben az időben vették őrizetbe a város más pontjain. Egyikük éppen 16 millió forintnyi védelmi pénzt vett volna át.”
Most tehát kezdődik minden elölről. Új bizonyítás, új tárgyalás.
Hogy mit jelent a mai közlemény utolsó mondata, nem tudom:
„A Pest megyei Bíróság kedden hozott döntése indoklásakor a büntetőtanács elnöke hangsúlyozta, hogy a BKKB elsőfokú ítélete felülvizsgálatra alkalmatlan, ezért kell az ügyet újra tárgyalni.”
A Fiam egykor talán híres sportújságíró lesz. Ő valahogy így fejezné be ezt a mai bejegyzést.
Rendőrség : Rendőrség 4:1
Góllövők: Szénatéri helyszínelő, Kisvárdai emberrablók, Autópálya-rendőrség, REBISZ-járőrök és Kumbor alezredes.
Jók: Mi, a többi tízmillió, vagy kicsit kevesebb.
