Föld - hányan és hányféleképpen próbálták már megfogalmazni ennek a különben egyszerű, négybetűs szónak a jelentését.
Föld - az édes anyaföld, az életet adó, a kalászt érlelő.
Föld, az élőhely, a lakhely és nyughely, az elbocsátó és kitaszító.
Föld, a visszaváró és megnyugvást adó.
A Föld, melyre, mint föl-föl dobott kő, mindig visszavágyunk, amelytől az emberiség története óta mindig elvágyódott.
A FÖLD, ez a csupa nagybetűs kőhalom, mely 4 és félmilliárd éve csak kering és kering a Nap körül, gyűjti sugarait, melegíti felszínét és virágot nyit egy tarka szárnyú pillangónak.
A tudomány utolsó megoldatlan kérdése saját magunk vagyunk.
A földön élő fajok felét mégcsak nem is ismerjük, de máris évente 50 ezer fajt pusztít ki az ember - a Homo Sapiens - áldásos tevékenységével.
Kivágjuk az esőerdőket, beszennyezzük levegőnket és tonna számra eresztjük az olajat vizeinkbe.
Mára már kipusztult 10 millió hektár őserdő, és 10 millió négyzetkilométerre nőtt az ózonlyuk nagysága.
Az első atomrobbantás óta túl vagyunk a kétezrediken, és közben 50 millió tonna atomhulladékkal bombáztuk légterünket.
És a Föld csak forog tovább. Ez az 500 millió négyzetkilométernyi víz és kőtömeg továbbra is egyetlen feladatát teljesíti. Életet ad nekünk, akik mostohán bánunk vele.
Pedig a Földet csak kölcsön kaptuk Apáinktól, hogy fiainknak továbbadhassuk.
A fát rajongásig szerető Finnek szerint: „Ha már kivágtad az összes fát - nem lesz hová visszamásznod !” Hagyjunk hát helyet magunknak holnap is, ezen a Naptól számított harmadik bolygón, melynek neve egyszerűen Föld!
