Nekünk tényleg Mohács kell! Itt már mindenki megbolondult, aki még valamilyen szerencse folytán esetleg mégsem, az meg attól bolondul meg, hogy mi a fene folyik most már hetek, hónapok óta.

Cherchez la femme! avagy Keresd a nőt! - mondja a művelt francia, de mondhatjuk velük együtt nyugodtan mi is.
Volt ugye előbb Zsanett. Könnyező, párás, ártatlan tekintettel mesélte el, hogyan állították meg marcona rendőrök, alázták meg női és fizikai mivoltában – már bocsánat a szóért, de elölről és hátulról is -, aztán még pénzt is követeltek a közös élvezetért.
A DNS maradványok még meg sem száradtak az áldozat ruháin, amikor rendőrtábornok fejek kezdtek hullani a porba, a bányászbéka segge alá süllyedt a rendőrség népszerűsége, a kormányfő minisztert váltott, az ellenzék meg egyenesen a demokrácia és a köztársaság végét trombitálta.
Az ország egy emberként várta a híreket a DNS-tesztről, a szembesítésről. Aztán kissé hüledezve hallgattuk, hogy vannak ugyan nyomok Zsanett ruháin, de azok nem a rendőröké, és a rendőrök ruháin is vannak kompromittáló anyagmaradványok  - a Cserepes soron ezt egészen másként nevezik, - de azoknak meg Zsanetthez semmi közük.
A rendőröket szabadlábra helyezték, Zsanett eltűnt a közszolgálati és más csatornákról, az egyik tábornokot meg valószínűleg érdemei elismerése mellett államtitkárrá nevezik ki.
Hát ilyen csak itt és csak most lehet - gondolhattuk. De mindig van lejjebb:

Újabb áldozat került a lapok címoldalára. Irén, az oknyomozó újságíró, akit félholtra verve, összekötözve, a Duna-parton talált meg egy véletlen éppen arra járó horgász.
Irén azóta sem kerül le a címlapokról, hír és (jól)kibeszélő magazinok műsoraiból.
Láttuk már csövekkel a hasában, félig vagy talán teljesen pucéran vékonyka lepedő alatt, láttuk szép sárga pizsamájában, csíkos fürdőköpenyében, láttuk telefonálni, számítógépen blogot írni, infúziós kocsival folyósón közlekedni. Ahogy a nagyérdemű parancsolja.

Közben megtudtunk róla mindent: hogy kihez fűzik gyengéd érzelmi szálak - éppen az olajügy főszereplőjéhez, aki ellen évek óta nyomoz -, hogy kivel beszél és kivel nem, mik az erkölcsi normái, és éppen milyen könyvön, forgatókönyvön dolgozik.
S miközben könnyeinket törölgetjük, mások pont arról írnak - jószerével ugyanazon lap egy másik oldalán -, hogy „ennél jobb reklámot ki sem találhatott volna új könyvéhez” , meg  hogy megkeresték a horgászt, aki szerint alig volt összekötve keze-lába, és alig volt rajta sérülés, s felteszik a kérdést: „azok, akik egy fél utcát levegőbe repítettek és egymás után gyilkolták meg vetélytársaikat, küldenek két férfit akiken még egy maszk sincsen? Megvernek egy embert, úgy, hogy még csontja sem törik? Megkötözik, hogy "kényelmes" legyen? Lehet, de az is lehet hogy igaza van a zsurnaliszta barátainak és ez tényleg csak egy jó reklám.”
Erre aztán Irén ma magára vállalja Zsanett megerőszakolását és Malina Hedvig megverését.

Ja, és hogy az ellenzék meg a miniszterelnök ebből a lekvárból se maradjon ki: Demeter Ervin gondol egy nagyot és merészet és jól bejelenti: „Gyurcsány Ferenc közvetlenül is érintett az olajügyekben.”  Ezt hogy találta ki? És még mibe? Lehet, hogy miatta esett ki a Fradi is?

Itt tartunk hát 2007. június 28-án, amikor még a kánikulára sem lehet ráfogni, hogy az agyunkra ment a hőség. Ez már annál is rosszabb! Kezdünk meghülyülni.