Csupán generációs okai lehetnek, ha valaki nem tudja, kiről is van szó.

Csupati őrmester. Tisztességes nevén Tóth Tibor.
Legalábbis így nevezte el Szamos Rudolf író. Persze még így is sokan lehetnek, akik vagy „megállnának” vagy „megkérdeznék a közönséget”. Esetleg egy „felező”?
De, ha azt is elárulom, hogy ki volt a társa a hetvenes évek egyik legnépszerűbb TV- sorozatában, akkor biztos vagyok benne, hogy már mindenki tudja.
Kántor, a híres nyomozókutya.

A kiváló, Kossuth díjas színész, Madaras József mától már újra együtt nyomoz hűséges kutyájával, akivel örökre beírta nevét a filmtörténelembe.

A 60 -70-es években alig volt magyar játék vagy televíziós film, amiben ne szerepelt volna.
Jancsó Miklós elképzelhetetlennek tartotta, hogy nélküle forgasson.
Égi bárány, Még kér a nép, Fényes szelek, Csend és kiáltás, Így jöttem, Csillagosok, katonák. Szerelmem, Elektra. Micsoda filmek, micsoda szerepek.

Aztán jött Vincze Jóska, a Borsból.
Ez is egy olyan sorozat, amit a fiatalabbaknak talán meg kellene magyarázni, de majd egyszer máskor.

Szóval szerepek, rendezések, népszerűség, majd mélység, betegség, egy érthetetlen házasság, magány, elhagyatottság és kitaszítottság.

A színész, akinek elment a hangja, aki újra tanult beszélni és a végén már csak a kutyáinak élt.
Aztán ők is elhagyták.

Marad egy kicsi falu panziója, ahol egy-egy meleg levesért talán még megpróbálta kimondani a legendás filmsorozat utolsó mondatát:

„Engedélyt kérünk örülni!”

Szomorúan élt, de boldogan halt. 70 éves volt.