Valami furcsa beidegződés működik az emberekben:
Napok óta nagyon sok a telefonom. Pályázati időszak van, sokan kérdeznek, kérnek tanácsot.
Ez rendben is van, örülök neki, ez a dolgom. Szívesen segítek.
Csak azt nem értem, miért nem hiszi el, aki telefonál, hogy az jelentkezik, akit hívott, aki tud segíteni, aki azért ül a telefon mellett, hogy válaszoljon a kérdéseire.
-Jó napot kívánok! Civil Szolgáltató Központ, Gellérfy László, tessék parancsolni!
-Jó napot kívánok! Tudna valakit kapcsolni, aki tud segíteni nekem abban, hogy….
Lehet, hogy hozzászoktunk, hogy a fontos dolgainkat nem lehet csak úgy, rögtön elintézni?
Vagy a fontos emberekhez - nem mintha én cseppet is az lennék - csak úgy, kapcsolás nélkül is el lehet jutni?
Tessék egyszer kipróbálni! Meglátják, milyen egyszerű.