„ Ha mélyen elgondolkodó írót akarsz látni, kérdezd meg tőle, hogy miről szól a könyve!
Mert ez olyan, mintha megkérdeznéd a nyulat, hogy milyen a répa.”
Körülbelül ezzel a gondolattal nyitotta meg ma délután a Dugonics téren a 78. Könyvhetet Podmaniczky Szilárd.
Hogy őszinte legyek több volt a sátor és az árus, mint az érdeklődő, a vásárlókról már nem is beszélve.Pedig hát olvasni jó. Pontosabban szólva, attól függ mit:
Jelentős bevételként vaskos bankjegykötegeket pörgetni, s közben álmodozni, hogy mi mindenre is költöm ezt a hatalmas summát - nagyon jó érzés. Lehet. Bár sokan vagyunk, akik ezt az érzést soha nem ismerjük meg.
Egyébként olvasni jó - mondjuk regényt. Nagy vaskos komoly kötetet, sok száz oldalon, amelyben hol rohansz, hol meg csak andalogsz a cselekmény fonalán, megéled a hősök örömét és szenvedsz bánatuktól.
Olvasni jó. Télen nagy foteled mélyén, este lámpafénynél, már az ágyban elalvás előtt Kányádi Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes verseit, Ady fájdalmas gyötrelmeit az életről, a vágyódó férfiak és elérhetetlen asszonyok örök magányáról.
Olvasni jó: Faludyt Villonról, Shakespeare édes-fájó szonettjeit, vagy Máray esszéit.
Mert olvasni jó, de csak akkor teheted, ha van rá szabadidőd. Ha van pénzed új könyvekre, bár egyre többen fedezzük fel régi, öreg könyveinket.
A sátrak között sétálva az az érzésem támadt, hogy hazai könyvkiadásunk a háziasszonyoknak szól. Ennyi szakácskönyvet egyszerre még nem láttam.
Főzőműsorok a tévében, szakácskönyvek a standokon. Ez a kínálat, ebből tessék választani!
Talán ez is magyarázza azt a statisztikai felmérést, miszerint – bár tudom a statisztika mindig sántít egy picit - a hazai felnőtt lakosság fele semmilyen könyvet nem vesz a kezébe évszámra. A gimnazisták napi l3 percet olvasnak a tanuláson kívül.
Miközben a mesekönyveket nézegettem - abból is van szépszámmal -, arra gondoltam, mi lenne, ha most valamelyik könyvből előlépne a Jótündér és megszólítana.
Vártam, de nem jött, pedig már készen voltam mindhárom kívánságommal:
Dusha Béla káprázatosan szép és csábító fotóalbuma Az árvízi fogadalom temploma.
Aztán az egykoron jóbarát, Tandi Lajos születésnapi kötete, és ha már ez is megvan a Szegedtől Szegedig antológia hiányzik csak a képzeletbeli kosaramból.
A tündérek nem jöttek, a táncosok is hazamentek, néhányan sétáltak még a szökőkút körül, aztán elcsendesedett a tér. Csak Gutenberg szelleme és Dugonics Etelkája járt kézenfogva a sátorok között.
Szóval, olvasni jó, de nincs rá időnk. Könyvet olvasni gyakran nincs erőnk, nincs rá pénzünk, csak tudjuk, csak emlékezünk, csak mondogatjuk, hogy bizony olvasni jó…Lehet.
