Szomorú a Tisza, mikor kivirágzik.- Ki ne ismerné Dankó Pista nótáját, arról a néhány óráról, mikor a természet megújulásának, újjászületésének páratlan pillanatainak lehetünk részesei.
Csak a legszerencsésebbek, a legtürelmesebbek lehetnek szemtanúi a kérészek násztáncának, amely ezekben a napokban a Maroson vagy a Tiszán járókat is elkápráztatta.

Páratlanok ezek a június közepi alkonyok.
A rajzás, ilyenkor naplemente táján kezdődik s a halak parádéja vezeti be.
Ilyenkor talán az összes hal a felszínen nyüzsög, várva a hamarosan bekövetkező lakomát.
Egyszer csak egy láthatatlan kéz intésére kezdődik a nász. Milliószám jelennek meg a kérészek a víz színén, majd felkapaszkodnak az ágakra, a partoldalra, hogy megszabaduljanak kitin vázuktól.
A milliónyi rovar nászrepülése rövid ideig tart, a megtermékenyített nőstény a vízre hull és elszórja petéit.

Tiszavirág életű volt - mondjuk sokszor okkal vagy ok nélkül örömre, bánatra, ritkábban az egész életre, pedig gondoljuk csak végig, van ez a néhány óra itt, a Tisza partján élet kiteljesülésére, benne az egész evolúció a maga évmillióival együtt.

Holnap már csendes lesz a Tisza part, de a kérész lárvák már újra ott vannak, bent az agyagban és várják, hogy a természet egy év múlva újra táncra hívja a tiszavirág szerelmeseit.