A Könyvhét – egyébként gazdag - szegedi programjának tegnap este Vámos Miklós volt a vendége.
Bár a szakadó eső beszorított bennünket egy, - idővel levegőtlenné váló, a felszálló párától szaunához hasonlító - kávéházba, ennek ellenére kellemes hangulatú beszélgetés volt.
Az anekdotázó író egyik történetből a másikba siklott, jópofa, helyenként karcos, de egyáltalán nem bántó emlékeket idézett.
Többek között beszélt az ősszel megjelenő új könyvéről is, az Utazás Erotikában című kisregényről.
Érdekes problémát fejtegetett, miért nehéz az erotikáról, a szexualitásról szépirodalmi regényt írni.
Merthogy nehéz megnevezni a főszereplőket, a nemi szerveket. Már ez is milyen hülye szó, nemi szerv.

Ha egy kicsit vulgárisabbak lesznek a következő mondatok, mint amit egyébként tőlem megszokhattatok, bocsánat érte. Idejében szólok, most hagyja abba az olvasást, aki sértenek a következő, egyébként a mindennapos szóhasználatban ott lévő szavak.

Tehát akkor, nézzük, miket használunk általában?
A nemi szervet már írtam, de így nem lehet egy regényben nevezni a szerelmi összeolvadás intim pillanatait.
A hüvely, a vagina meg olyan nőgyógyászos, tankönyves. Az olvasónak valószínű valamilyen gomba, vagy folyás, vagy fertőző betegség jutna az eszébe.
Aztán persze itt vannak a jó kis p-vel kezdődő szavak, ez már talán közelít a lehetséges változathoz.
Állítólag a hölgyek legtöbbje a puncit használja leginkább, ha mondjuk zuhanyozás közben intim dolgaikról beszélnek, fittness edzés után.
Persze vannak jópofa, vagy inkább mókás és becézgető szavaink is a puna, a puncika, a punácska, a bolyhoska vagy éppen a kopaszka.
Aztán nevezik még kehelynek, meg bibének, de szerintem ezt már csak azok használják, akik a kávéscsészét is csipkekesztyűben fogják meg.

És mi van a férfiakkal? Itt van ugye a jól beválsz f.sz, amit úton útfélen használunk, de ezt mégsem lehet a szépirodalom zászlajára tűzni.
Itt is a hölgyek a véleménye legyen a mérvadó. Ők egyszerűen és következetesen csak farokként emlegetik, amit aztán persze szívesen becézgetnek is, ha úgy hozza a pillanat.
Lassan már szállóigévé válik a „becsempészte a lompost” kifejezés, de a Jánoska is gyakran használt elnevezés. Hívhatjuk még pöcsnek is, bár ezt már sokkal inkább más értelemben használjuk, pláne, ha megtoldjuk a „kis” előtaggal is.
És még csak a dolog elején tartunk, hiszen csak a jellemábrázolást kellene megoldanunk.
Hol van még maga az akció, amikor a …bibe meg a porzó…, a …virág és a pillangó…, a…kagyló és a gyöngy…
Nem folytatom, tényleg nehéz lehet az írók élete, bár Babits Mihály egészen pontos kifejezéseket talált például az Erato fordításában.

A listát szívesen bővítem, Te hogyan nevezed?